A solymászat nemzeti kultúránk része, mivel valaha mi is Belső-Ázsia sztyeppéiről vándoroltunk a Kárpát - Medencébe, ahová magunkkal hoztuk e tudományt. Mára csak kevesen ismerik ennek a csodálatos tevékenységnek a fortélyait. Nagyszerű dolog együtt dolgozni egy madárral, kint lenni a természetben nap mint nap. Ezek olyan elfeledni látszó élmények, amiben ma már csak keveseknek lehet részük.
A ragadozómadarak harciasságát, vakmerőségét és precizitását már ősidők óta tapasztalták .
Érthető is, hogy több uralkodócsalád szívesen vette az ilyen állatősöktől való származtatás mondáit.
A ,,toghrul"(turul) személynév a bátorság kifejezője volt, Attila pajzsán is a turul volt látható.
 Igen kedvelt időtöltés volt a solymászat a középkori uralkodók számára is, ezért történelmi események is köthetők közvetlenül a solymászathoz. Az erdélyi fejedelmek pédátul évente adófizetéssel vásárolták meg a békét, ezen felül még néhány vadászmadarat is küldtek a Portára, ezt "falconagicumnak" hívták. Számos költeményt is a ragadozómadárral való kapcsolat ihlette, például William Shakespeare-t is;
"...one falcon, one spouse/two falcons, no spouse..."
("...egy sólyom, egy házasság, két sólyom, nincs házasság...") .
(Fotó: www.windowsonwarwickshire.org.uk)
Hogy is kezdődhetett?
Az ősember az állatok háziasításának kezdetén már felhasznált egyes állatokat vadászatához
segítőnek. Valószínűleg először a kutya, majd a ló - ám ezek az állatok csupán segítették a vadászt zsákmánya megszerzésében. Különbséget kell ezért tegyünk ezek a ,,vadásztársak" és a solymászmadarak között, az utóbbi esetben ugyanis a madár az ember helyett maga vadászott. A zsákmány természetesen az emberé lett, aki idővel gyönyörűséget lelt abban, hogy idomított madara utóléri,majd megöli a zsákmányt, akárcsak a természetben.
(Fotó: http://rjs.org/gutenberg/)
Így a solymász közelről figyelemmel kísérheti az az ősi színjátékot, ami zsákmány és üldözője között zajlik. Európában a solymászat Belső-Ázsia felöl tört be, ahol a különösen kedvező területnek számítő sztyeppék tökéletes feltételeket nyújtottak e vadászati mód kifejlődésének.
A tévhitek eloszlatása végett:
Szeretném ha tisztában lenne azzal, hogy a solymászatban minden arra épül, hogy a madárnak csak jó élményt adunk ezért hajlandó velünk dolgozni. A jól megtervezett és előrelátó idomítás következtében olyan bensőséges kapcsolat alakul ki a madár és az ember közt ami a bizalmon alapul. Sokan egy felszerszámozott vadászmadár láttán azt feltételezik, hogy ez az állapot a madár szempontjából nem éppen jó és valamiféle szadó-mazó szerelésre asszociálnak, pedig ez butaság! Ha a madár magára van csupán utalva a természetben akkor sokszor előfordul, hogy éhenmarad, mert nem tudott zsákmányolni. Ezzel szemben a solymászmadár sose szenved ilyen gondoktól, hiszen ha nem is zsákmányol akkor is ételhez jut.
(Fotó: www.cetreria.com)
Egy szó mint száz, ha egy vadászmadárnak ez a kapcsolat nem lenne előnyös akkor az első adandó alkalommal elrepülne, hisz szabad akarata van, és erre bármelyik repítés során lenne alkalma. Persze előfordul, hogy a solymászmadár elrepül és sose látja többé idomítója, de ennek vagy egy idomítási hiba vagy valamilyen külső tényező az oka például valamitől megijed, más ragadozók megtámadják és elkergetik, elveszik a ködben és megszűnik a kontaktus madár és solymász közt… stb. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
