Műholdas adót szereltek egy kerecsensólyomra.

2007. június 07.

A Magyar Madártani Egyesület (MME) és a LIFE Kerecsensólyom-védelmi Program szakemberei műholdas jeladót erősítenek fel egy fiatal kerecsensólyomra Csákváron, június 7-én, 10 órakor. A résztvevők nevet adhatnak a madárnak.

A kerecsensólyom - ami egyébként az ötvenforintos érmén is látható legendás turulmadár - egész elterjedési területén veszélyeztetett faj. Az ázsiai állományt a kihalás veszélye fenyegeti, és az európai állomány is folyamatosan csökken. Egyedül az Európában legjelentősebb, összefüggő magyar-szlovák állomány mutat enyhe növekedést, köszönhetően a védelmi programoknak. A sólymok száma azonban nálunk sem nő olyan mértékben, amint az a kirepült fiatal madarak száma alapján várható volna.

Vajon merre mennek? Hol töltik a telet? Eljutnak egészen Afrikáig? Milyen veszélyek leselkednek rájuk? Lelövik őket Máltán? Befogják őket Észak-Afrikában és eladják őket?

A fenti kérdések megválaszolására a 21. század technológiáját hívtuk segítségül. A "Kerecsensólyom-védelem a Kárpát-medencében" elnevezésű, magyar-szlovák LIFE-Nature program keretében műholdas jeladókat erősítünk fiatal kerecsensólymokra Magyarországon és Szlovákiában. Az adók segítségével nyomon követhető a madarak mozgása és az adatok alapján képet kapunk a madarak vonulási és telelési szokásairól. Megismerjük a pihenő- és a telelőterületeket, valamint a vonulási útvonalakat. Az információk alapján pedig feltárhatjuk a veszélyeztető tényezőket, ami a hatékony védelemhez vezető első lépés.

Műholdas jeladót kapott Tóni

2007. június 11.

A Magyar Madártani Egyesület (MME) és a LIFE Kerecsensólyom-védelmi Program szakemberei műholdas jeladót erősítettek fel a egy fiatal kerecsensólyomra. Kollégáink a Tóni nevet adták a madárnak.

„A kerecsensólyom védelme a Kárpát-medencében” c. program célja a világszerte veszélyeztetett kerecsensólyom magyar és szlovák populációinak megerősítése.

Fotó: Kovács Attila

A program során Magyarországon és Szlovákiában 2010-ig összesen 46 nyomkövetőt szerelnek fel kerecsensólymokra. A jeladók segítségével nyomon követhető a sólymok mozgása vonulásuk során, feltérképezhetők a telelőterületek és a pihenőhelyek. Mindez nem öncélú kutatás, hanem a védelmi tevékenység fontos eleme. Jelenleg kevés ismeret áll rendelkezésre a fiatal madarak vonulási szokásairól, és így az őket érő veszélyeztető tényezők sincsenek feltárva. A vonulás titkainak megismerése segít megérteni a sólymokra leselkedő veszélyeket, és lehetőség nyílik a szükséges védelmi lépések megtételére.

Elsősorban fiatal, kirepülés előtt álló kerecsensólymokra kerülnek adók, mivel jelenlegi ismereteink szerint az öreg madarak egész évben a fészkelőhely környékén maradnak.

A faj kitüntetett szerepet játszik a hazai természetvédelemben, egyrészt ritkasága, másrészt a hozzá kapcsolódó legendák miatt. A kerecsensólyom, vagy más néven turul, az egyetlen olyan ragadozómadár-fajunk, amely szerepet játszik hagyományainkban. A kerecsenek száma a hetvenes évekre lecsökkent, mindössze harminc pár körül volt a hazai állomány. A nyolcvanas években kezdődött védelmi program eredményeképpen ma már mintegy 150 párra tehető a populáció. Ugyanakkor a világ többi részén folyamatosan csökken az állomány, ezért van kiemelt jelentősége a hazai védelemnek.

2006-ban közös magyar-szlovák kerecsensólyom-védelmi program indult az Európai Unió LIFE-Nature programjának támogatásával. A Bükki Nemzeti Park vezetésével 16 magyar és szlovák szervezet vesz részt a projektben, amelynek célja a faj gyakorlati védelmének elősegítése.

Európai vizsgálatok megerősítik, hogy eltűnőben vannak az agrár élőhelyek madarai.

Új vizsgálatok szerint Európában az agrár élőhelyeken élő madárfajok állománya csaknem 50 %-kal csökkent az elmúlt 25 évben - a negatív trend oka az európai agrárágazatban végbement intenzifikáció, aminek szabályozásában sürgős reformokra van szükség.

A most közzétett kutatási eredmények a legátfogóbb, a biológiai sokféleséget jelző indikátorok, s a vizsgálatot a Pán-európai Gyakori Madár Monitoring Rendszer (Pan-European Common Bird Monitoring Scheme - PECBMS) elismert kutatói - az Európai Madárszámlálási Tanács (EBCC), a brit Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB), a BirdLife International és a Statistics Netherlands által létrehozott együttműködés keretében - végezték.

Az adatokat 20 ország Európát átfogó fészkelő-madár felmérési programjai szolgáltatták az elmúlt 25 évből. Megállapították, hogy melyek azok az agrár élőhelyeken gyakori madarak, amelyek a probléma elszenvedői. Európában 1980 és 2005 között a mezőgazdasági területeken élő madarak állománya átlagosan 44 %-kal csökkent [1. ábra], így a felmért gyakori madárfajok közül ezen fajok szenvedték el a legkomolyabb állománycsökkenést.

Az összehasonlító index szerint a vizsgált összes gyakori madárfaj (124 faj) állománya 15%-kal csökkent, az erdei madárfajoké (28 faj) pedig 9%-kal ugyanebben az időszakban (1980-2005).

A hazai adatokat a Magyar Madártani Egyesület (MME) által működtetett Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) program szolgáltatta.

"A madarak megfelelő indikátorai a környezeti változásoknak - állományuk csökkenése az Európa-szerte érzékelhető természeti környezet degradációjának (pusztulásának) egyértelmű bizonyítéka." - jelentette ki Dr. Richard Gregory az EBCC elnöke, a brit Királyi Madárvédelmi Társaság monitoring kutatásainak vezetője.

"Az adatok egyértelműek: a legtöbb mezőgazdasági területen élő madárfaj és az ezeket eltartó élőhelyek komoly veszélyben vannak."

Olyan közismert gyakori madárfajok, mint a mezei pacsirta (Alauda arvensis), a tövisszúró gébics (Lanius collurio), a sordély (Miliaria calandra), a bíbic (Vanellus vanellus) és a mezei veréb (Passer montanus) is a jelentős állománycsökkenést mutató fajok listájára kerültek.

Az európai madárvédelmi szervezetek a Közös Agrárpolitika (KAP) hathatós reformját követelik, az Európai Unió agrár-támogatási politikája vezetett ugyanis ahhoz, hogy a mezőgazdaság jelentősen intenzívebbé vált. Habár ezt a nyomást az egymást követő reformok csökkentették, úgy tűnik, a KAP még mindig hátrányosan érinti a mezei madarakat és általánosságban az európai környezeti állapotot.

"Az eredmények azt mutatják, hogy a KAP sürgős és gyökeres reformja elkerülhetetlen, a környezetkímélő gazdálkodás és a gazdálkodás alatt lévő Natura 2000 területek célzott támogatására, ill. a gazdálkodók környezetvédelmi célú beruházásainak támogatására van szükség." - mondta Ariel Brunner, a BirdLife International Európai Mezőgazdasági Politikáért felelős vezetője.

Az új EU tagállamokban is csökkenő tendencia tapasztalható a mezőgazdasági területek madarainak állományaiban, bár ez a csökkenés jelenleg még kisebb mértékű. Meg kell jegyezni, hogy az új EU tagállamokban napjainkban még nagyobb sűrűségben fordulnak elő ezek a madárfajok, s remélhetőleg nem zajlik le az a drasztikus állománycsökkenés, ami a korábbi tagállamokban volt tapasztalható az elmúlt 25 évben [2. ábra].

"Bár az EU bíztató lépéseket tett a környezetvédelmi jogalkotás terén, a mezőgazdasági területeken - ami Európa területének csaknem fele - az idejétmúlt támogatási politika még mindig a fenntarthatatlan intenzív gazdálkodást ösztönzi, amíg az extenzív gazdálkodási rendszerek támogatása elmarad, aminek megléte létfontosságú a biológiai sokféleség és a vidéki lét megtartása érdekében." - mondta Brunner.

A vizsgálatok szerint az erdei madárfajok állománya szintén erős csökkenést mutat Európa szerte, 1980 és 2005 között az erdei élőhelyekhez kötődő madarak átlagos állománycsökkenése 9 % volt.

A kutatók rámutattak, hogy az erdei ökoszisztémák jóval lassabban reagálnak az őket érő változásokra, mint a mezőgazdasági területek, így az említett állománycsökkenés nagyon komoly figyelmeztetés lehet az ilyen területeken zajló folyamatokra, ezért további vizsgálatok elvégzését sürgetik, különösen a gazdálkodási rendszerek hatásainak tekintetében.

Az erdei madarak állománycsökkenése különösen kritikus szintet mutat Észak-Európa erdőségeiben, ahol e fajokat a roppant intenzív erdészeti gazdálkodás veszélyezteti [3. ábra].

Összességében az erdei- és mezőgazdasági területeken élő madárfajok állományainak változásai aggasztó képet festenek Európa természeti állapotáról:
"Megvannak az információink és a szükséges tudásunk a mezőgazdasági területek és az erdők állapotának javítására, de sürgősen szükséges a kedvezőtlen változások okainak és összefüggéseinek behatóbb vizsgálata, és hatékony irányvonal kigondolása, amely biztosítja a hasonló veszteségek bekövetkezésének elkerülését." - mondta Dr. Gregory.

Hazánkban az MME által működtetett Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) szolgáltatja az adatokat az európai program számára, mely Közép-Kelet Európában elsőként adott lehetőséget a gyakori madárfajok állományváltozásának elemzésére.
A közel ezer felmérő részvételével 1999. óta működő program jelenleg súlyos anyagi nehézségekkel küzd, az állami finanszírozás hiánya ill. elégtelen volta miatt.

Fontos megjegyezni, hogy hazánkban a mezőgazdasági élőhelyekre jellemző fajok többségénél az utóbbi 8 évben nem tapasztalható csökkenő tendencia, sőt több faj esetében növekedés feltételezhető. Az EU több tagországaiban jelentős csökkenést mutató, mezőgazdasági biodiverzitás indikátor értékek Magyarországon az 1999-2006. közötti időszakban stagnáló, állandó értéket mutatnak.

A 2003-2005. során tapasztalt csökkenés az erdei élőhelyeket jellemző index esetében mérséklődött, azonban a szignifikáns csökkenést mutató fajok között az erdei madarak nagyobb számban vannak, mint a más élőhelyhez kötődő fajok [4. ábra].

További információk:
MME Monitoring Központ, Nagy Károly
Telefon: 30/906-6285
E-mail: monitoring@mme.hu
Honlap: www.mme-monitoring.hu

Mentik a túzokfiókákat a kombájnok elől

2007. július 02.

Mentik a túzokfiókákat a lucerna- és gabonatáblákból a Magyar Madártani Egyesület, valamint a LIFE Túzokvédelmi Program munkatársai. Idén pár héttel korábban kezdődtek a betakarítási munkálatok, a túzokcsibék viszont a melegtől nem nőnek gyorsabban, így a túzokvédelmi szakemberek egész nap kint vannak a földeken, és próbálják menteni az arató- és kaszálógépek előtt lapuló fiókákat.

 

A pár hetes túzokcsibék most még nagyon kicsik, egyelőre nem tudnak repülni, csak futkosnak a barázdák között. Ha ilyenkor valami veszélyezteti a családot, a tojó kiadja a parancsot: lapíts! és a fiókák, kiváló rejtőszínüknek köszönhetően egy szempillantás alatt láthatatlanná válnak. A tojó elrepül, de később, a veszély elmúltával visszatér, hisz ebben az időszakban nagyon erősen kötődik fiókáihoz.

Nincs könnyű dolga a természetvédelmi szakembereknek és a kombájnosoknak, ha meg akarják menteni a fiókákat. Ha észreveszik a felrepülő madarat, és kiszállnak szétnézni, gyakran hiába meresztik a szemüket, úgy látják, hogy a gép előtt nincs semmi: se fészek, se madár. Ha ilyenkor továbbmennek, nagy eséllyel lekaszálják a túzokcsibéket. A legjobb, amit tehetnek, hogy egy kerülővel, kb. 1 hektárt kihagynak az aratásból ott, ahol a madarat felrepülni látták, mert szinte biztos, hogy a röpképtelen csibék is ott lapulnak valahol. Ha ily módon sikerült megfelelő védőzónát kialakítani, akkor a tábla többi részében zavartalanul folyhat az aratás, a tojó pedig visszatérhet, és biztonságos helyre vezetheti a csibéket.

A túzokcsibék eleinte kizárólag apró gerinctelen állatokkal táplálkoznak, később pedig, mint a kifejlett madarak, zöld növényeket, gyom- és gabonamagvakat, rovarokat, férgeket, csigákat, apró rágcsálókat, gyíkokat is esznek. Egészen 1 hónapos korukig csak gyalogolni tudnak, 4-5 hetesen kezdik a szárnypróbálgatást, és 6 hetesek, amikor már képesek odébbröppenni egy másik táblába, ha veszélyt éreznek.

Egymilliárd túzokvédelemre

A túzokok hazai védelmét az ország kilenc túzokélőhelyén az Európai Unió finanszírozza az úgynevezett LIFE Nature természetvédelmi alapból. Mivel hazánkban él Közép-Európa legerősebb állománya - mintegy 1300 példány - Magyarország szerepe kulcsfontosságú a faj megőrzésében. Nem véletlen, hogy a több mint egymilliárdos költségvetéssel gazdálkodó LIFE túzokvédelmi program jelenleg az egyik legnagyobb uniós támogatású természetvédelmi program Magyarországon.

A túzokról

A túzok (Otis tarda) a mérsékelt övi füves puszták lakója, s egyben Európa legnagyobb testsúlyú röpképes madara. A tojók súlya 4-6 kg, az öreg kakasoké akár a 16 kg-ot is elérheti. Kontinensünkön az egykor összefüggő élőhelye feldarabolódott, s mára Nyugat-Európa legtöbb országából - Spanyolország és Portugália kivételével - kipusztult.

A túzok állománya az elmúlt évtizedekben hazánkban is jelentősen megfogyatkozott, a korábbi 3000-ről 1200-1300 példányra csökkent. A csökkenésért legfőképpen az intenzív, nyereségorientált mezőgazdasági termelés tehető felelőssé, bár az állomány összeomlásában kétségkívül nagy szerepe van a vonulási veszteségeknek is.

A túzok, mint világszerte veszélyeztetett faj, több nemzetközi egyezmény védelme alatt áll, Magyarországon pedig a legmagasabb védelmi kategória óvja: fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft.

forrás: www.mme.hu