Sziasztok! Tegnap megpróbálták kiszedni az egyik pilisi vándorsólyom fészket. Az õrzésnek köszönhetõen ez meghiúsult, de fennáll a veszélye, hogy itt vagy máshol ismét próbálkoznak a tettesek. A történet: Tegnap reggel 9 körül észrevettem egy félmeztelen, bõrkesztyûs férfit, amint egy kb. 40-50 literes hátizsákkal a hátán a bányafalak felett az erdõben kószál. (Kb. 165-170 cm magas, 40 év körüli, jellegzetesen beesett arcú, ritkás szakállú, sötét hajú, vékony férfirõl van szó.) A három nagy, egymás mellett lévõ bányafal közül pontosan annak a falnak a tetejére ment ki, ahol a sólyom kotlik és elkezdte nézegetni pontosan azt a helyet, ahol a sólymok kotlanak. (Megjegyzem, egy nagyon meredek, kõgörgeteges oldalon lehet feljutni, vagy nagy kerülõvel, és kétévente egyszer látunk fent turistát, azok sem célirányosan a sólyom felé mozognak.) Sajnos (?), nem vártam meg, amíg a kötél is elõkerül - ekkor még elég naivan bíztam abban, hogy esetleg egy eltévedt turistáról van szó - és ráordítottam. Erre az ember elbizonytalanodott és egy 5-10 perces gondolkodás után elindult felfelé, a gerinc irányába, majd vissza a lefelé vezetõ ösvény irányába. Én elindultam a parkolóhoz, amelyben a fickó autója állt (sötétkék, kombi Daewoo Nubira KCX-019). Idõközben két közelben lakó solymász kolléga, Medgyesi Gyuri és *K.L. , is megérkezett, hogy segítsenek nekem, ha kell (köszönet nekik). Az illetõ kb. egy óra múlva került elõ, akkor is biciklivel(!). Amikor odamentünk hozzá megkérdezni, hogy mit keresett a fal tetején a legelsõ reakciója az volt, hogy mi nem tudhatjuk, hogy õ volt ott! Közöltük vele, hogy a 60x-os nagyítás csodákra képes, és a szõrszálakat is megszámoltuk az arcán, erre az volt a válasz, hogy õ csak sétált az erdõben...Ezután betette a bicklit az autójába és felment a völgy másik oldalára, majd úgy másfél óra múlva sietve az autójához ment és elhajtott. Utánamentem és kiderült, hogy csak pár száz métert ment és ismét megállt. Továbbhajtva kiderült, hogy az útelágazásnál egy másik autó várakozik (fekete A-s Mercedes JTL-170) egy fiatal sráccal. Valami nagy papírokat (térképeket?) nézegetett, majd félóra múlva felment a parkolóba. A solymászokat meglátva elvörösödött, gyorsan megfordult és elhajtott. (Valószínûleg az egyik solymászt ismerte fel, mert annak is ismerõsnek tûnt a srác.) Lezárásképpen a fal tetején szambázó illetõ is még egyszer visszajött, de csak a parkoló bejáratáig (éppen hogy észrevettük), és amikor meglátta, hogy még mindig ott vagyunk, akkor megfordult és elhajtott. Az esetrõl bejelentést tettünk a rendõrségen, leadva a nevet, a rendszámokat és minden más információt. Utólag összerakva a dolgokat - és ismerve a módszereket - valószínûleg az volt a forgatókönyv, hogy a szedõ (akinek valószínûleg semmi köze a madarászathoz/solymászathoz) begyûjti a tojásokat, biciklivel leviszi a megrendelõnek (vagy futárnak). Így, amikor visszajön, nála már semmi nincs - õ csak kirándul. Ezt valószínûleg meg is ettük volna, mert nem számítottunk a biciklis megoldásra. Sajnos, két nagy hibát is elkövettem. Nem vártam meg, amíg az illetõ elõveszi a kötelet, illetve nem próbáltam meg kinyittatni a hátizsákját/elkérni a személyijét - hátha... Egyébként Magyar Zoltánnak nevezte magát. A sólyom végig kotlott, akkor is, amikor az illetõ kb. 20 méterre volt tõle - valószínûleg nem vette észre õt a madár. Az eset bizonyítja, hogy a fészekõrzésnek, sajnos, még napjainkban is van létjogosultsága és jól tesszük, hogy folyamatosan õrizzük a fészket. Legyetek résen! Ha pedig valaki a fentiek alapján bármilyen hasznos információval tud segíteni, legyen szíves, keressen meg engem! Jobbakat! Prommer Matyi www.vandorsolyom.uni.hu *K.L. kérésére nevét így jelenítjük meg.